Gyógyulás  rákos agydaganatból

Az 1984-es olimpia alatt Scott Hamilton nagyon sok családban ismertté tette magát korcsolyázásával. Azonban egy rákos megbetegedéssel vívott küzdelme során úgy tünt minden amit eddig felépített elveszett. De az idei Hálaadási ünnepen ismét visszatért a jégre ... a Kaledioszkóp című müsorban amellyel a rák elleni kutatásokat támogatják. Scott rák elleni küldelméről valamint új családjáról és hitéről mesélt nekem.

Édesanyám rákban halt meg és emiatt én is a rák ellen küzdők közösségébe kerültem. Halála után kb 1 évvel elkezdtünk adományokat gyüjteni. Aztán amikor magam is rákos lettem megláttam,  hogy az oktatást és a kutatást sokkal hatékonyabban tudnánk csinálni. A Kaleidoszkóp című jégrevűvel amit egy gyógyszerészeri társaság támogatásával rendezünk, a nőket támadó rákra  szeretnénk felhívni a figyelmet. Nagyon izgalmas és jó dolog ennek része lenni. Örülök, hogy benne lehetek és nagyon sok emberhez tudtuk eljuttatni  az üzenetünket.

Mennyire volt nehéz visszatérni a jégre?

Életem legnehezebb dolga volt. Egy évig csak a testemet próbáltam újra megtanítani mindenre. Nehéz volt. Elfelejtetem milyen hosszú ideig tart felépíteni az erőt és az állóképességet ahhoz, hogy elég gyors legyek és a ritmussal is összhangban legyek.

Amikor visszavonult azt hitte, hogy elveszítette élete értelmét. Sikerült ezt vissza szereznie?

Hát ezt nehéz meghatározni, egy ilyen dolog elég romboló tud lenni egy ember életében. De számomra ott volt egy boldog házasság, család. Megerősítettem a kapcsolatomat Istennel, elkötelezet hívővé váltam. Ez az ami az életemet megváltoztatta.

A betegsége alat hogyan erősödött meg Istennel a kapcsolata?

Úgy érzem minden nap egy lecke. Amikor elmondtam a feleségenek, hogy agydaganatom van nem, rémült meg, csak megfogta a kezem és elkezdett imádkozni. Ekkor rájöttem, hogy ez az egyetlen dolog amire számíthatok, mert minden innen indul ki. Nagyon meghatározó pillanat volt ez az életemben. Ha egy pohár eltörik már többé nem használható, de az üvegét, ha a fény felé tartjuk akkor szivárványt tudunk létrehozni...

A sebhelyek sokkal erősebb szövetek mint azok amik előtte ott voltak. Az a rész már sokkal nehezebben sérül meg. Vannak dolgok amiket más szemszögből nézünk nagy erőt tudnak adni nekünk. Az én életemben sok ilyen volt. Gyerekkoromban egy betegség miatt én voltam a legkisebb az osztályban, de túljutottam rajta. Aztán tovább léptem a sok bukáson a korcsolyázásban, a szüleim elvesztésén, a megtört kapcsolatokon, a rákon, kemoterápián, az operációkon, és mindezeken keresztül tanultam meg igazán szeretni az életet.

Amikor 5 év után először vett részt egy rákos jótékonysági programban nem igazán tudta mire számítson.

Soha nem gondoltam, hogy valamikor még visszajutok a jégre. Hatalmas felfedezés volt rájönni, hogy mindenki arra vágyik, hogy valami nagy dolog történjen az életében. Valami nagy dologban akanak részt venni amitől jól és erősebbnek érzik magukat. Nagyszerü alkalom ez arra, hogy oda menjenek egy rákos emberhez és azt tudják mondani neki; őszintén csodállak.

Milyen örökséget szeretne maga után hagyni?

Bármi amit megnyerek, elismerés vagy díjak. Azzal inspirálni szeretném az embereket, hogy jobb és nagyszerűbb életet éljenek. A fiaimra is így tekintek. Minden este amikor lefekszem hálát adok Istennek a feleségemért és a fiaimért és az Ő kezébe ajánlom őket. Azt mondom, azt szeretném ha mindig éreznék a szereteted és veled, és általad élnék az életüket. Minden este hálát adok Istennek a gyermekeimért és az életeméert amit adott nekem.

vissza a címoldalra